A ruhaszövet szálainak keresztezésénél apró, szemmel nem látható lyukacskák vannak. Ha a sarat nedvesen keféljük, a kefe szőrével beletömködjük a sarat ezekbe a lyukakba. De bemegy a szövet fonalainak szálacskái közé is, úgyhogy később már nagyon nehéz eltávolítani.
A sár különben csak a felülethez tapad, szárazon majdnem egészben lejön. A víz a legtöbb anyaghoz erősen tapad. Így például az edény falához is. Ezért marad az edény is vizes, ha kiöntjük belőle, és marad a kezünk is vizes, ha a vízből kivesszük.
A nedves homok is ráragad a lábadra, kezedre, de amint megszárad, lepereg. Így áll a dolog a sárral is. A megszáradt, szétporladó földet az utolsó szemig könnyű lekefélni a szövet felületéről, de kikefélni a szövet szálai közül és rostjaiból már szinte lehetetlen.
Forrás: Teknős Péter Kérdezz! Felelek mindenre című könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése