Egy buddhista pap, bizonyos Bodhidharma, szigorú önmegtartóztatásra adta a fejét. Éjjel-nappal imádkozott négy éven keresztül. Ekkor már nagyon kimerült volt, de mivel önkínzó életmódját képtelen volt feladni, levágta és a földre dobta szemhéjait. Magasrendű cselekedete miatt jutalmat nyert az égtől: szemhéjaiból teacserje sarjadt. Bodhidharma lehajolt, és amikor megkóstolta a leveleket, szellemileg annyira felfrissült, hogy folytatni tudta szent meditációját. A teafogyasztás szokása tanítványaira is átragadt.
A buddhizmusban a hosszú meditáláshoz szükséges csendes belső elmélyülés és a lelki fegyelem elvezet a belső ürességhez, amely megvilágosodást hoz. A tea növeli a kitartást, segítségével a cél elérhetővé válik.
Egy másik történet szerint az i.e. 3. században a Sárga császár (Sen Nang) csészéjének forró vizébe a szél egy tealevelet fújt, így a császár lett az első teafogyasztó.
Fotó: Pixelio.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése