Hogyan gyűjtsük a fémet?

A települési hulladék 2-3 tömegszázalékát alkotják a fémek: az italos aludobozok, a konzerves dobozok (vas, alumínium), csomagolófóliák, kupakok, elemek, akkumulátorok, lábosok, háztartási felszerelések stb. A fémhulladékok a legkevésbé érzékenyek a szennyeződésekre, ugyanakkor ezek újrahasznosításával lehet a legtöbb energiát megtakarítani.

Természetesen a háztartási hulladékokban a fémek nagyon gyakran nem tisztán, hanem más anyagokkal együtt vannak jelen (pl.: elektronikai hulladékok, tönkrement háztartási gépek, számítógépek stb.) Ezért ezeket a készülékeket először bontóüzemekben szét kell szerelni, majd csak ezután lehet a különböző fémhulladékokat újraolvasztani.

A begyűjtött fém csomagolóanyagot szétválogatják, majd tömörítéssel bálázzák. A bálákat aprítják, majd mágnesek segítségével megtisztítják. Tisztítás után kohókban beolvasztják, majd rudakba öntik. Ezután már könnyedén új készterméket állíthatnak elő.

A fémes anyagoknak másodnyersanyagként való hasznosítását az is különösen fontossá teszi, hogy az érclelőhelyek tartalékai végesek, ráadásul egyre emelkednek a kitermelés költségei és az energia ára is. A fémhulladékok begyűjtését a közszolgáltatás keretében szervezett szelektív gyűjtési rendszereken kívül, az egykori MÉH helyét átvevő kisebb vállalkozások is végzik. A viszonylag magas átvételi ár pedig sokakat ösztönöz gyűjtésre.

Egyes országokban az alumíniumdobozoknak külön begyűjtő hálózata van. (Sok helyen a betétdíjas rendszert alkalmazzák.) Mivel az összegyűjtés után a dobozokon lévő festéket először le kell égetni ez pedig jelentős mérgező gáz és füst kibocsátásával jár, ha tehetjük, kerüljük ezt a típusú csomagolást, vásároljunk helyette inkább betétdíjas üveges termékeket.

Nem mehetünk el szó nélkül ezen a ponton a különböző helyeken elhagyott autóroncsok problémája mellett sem, amelyek jelentős környezetszennyezést okoznak országszerte. Hasznosításuk nem könnyű, csak megfelelő szétszerelés, szétválogatás után lehetséges.

Forrás: Tiszta Európa Program