James Parkinson angol orvos volt. 1755. április 11-én született, és 1824. december 21-én halt meg. Ő jellemezte elsőként részletesen egy addig ismeretlen betegség tüneteit, és tapasztalatait az „Értekezés a reszketeg bénulásról” (An Essay ont he Shaking Paisy) című tanulmányában összegezte. Egy páciense és egy utcán megfigyelt beteg tünetei alapján írta le ezt a súlyos idegrendszeri betegséget. Feltételezte, hogy agyi eredetű, de ezt nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, és a gyógymódját sem ismerte.
Apja is orvos volt, így James diplomája megszerzése után mellette dolgozott, majd a halála után átvette a praxist. Több orvosi könyvet írt, a leghíresebb mégis a róla elnevezett szindrómáról szóló lett.
A 19. században Jean-Martin Charcot francia ideggyógyász használta először a Parkinson-kór kifejezést. Ő fedezte fel, hogy atropin adásával jelentős javulást lehet elérni ebben a betegségben.
A 20. században bizonyítást nyert, hogy a kór agyi eredetű, és a középagy sejtállománya a normális fekete színnel ellentétben túlságosan világos a Parkinson-kórban szenvedőknél.
A betegség leginkább az 50-60 éves korcsoportot érinti. Nehéz korán diagnosztizálni, mivel sokáig nincsenek jelei, ezért a beteg életében nem okoznak zavart.
Jellegzetes tünetei: lassul a mozgás (pl. csoszogás, tipegés figyelhető meg), a beteg ügyetlenné válik, romlik az írásképe, remegni kezdenek a végtagjai, halkan beszél, hátfájdalom, bélrenyheség alakul ki. A szakirodalom hangsúlyozza, hogy a Parkinson-kór nem azonos az idős kort kísérő általánosnak mondható tünetekkel.
A betegség egyelőre gyógyíthatatlan, azonban megfelelő gyógyszeres kezeléssel, terápiával a beteg állapotán javítani lehet. Sok híres ember Parkinson-kórban hunyt el, pl. II. János Pál pápa, Jasszer Arafat, Leonyid Brezsnyev, Michael J. Fox, Salvador Dali.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése