A korai gyermekkorban szerzett tapasztalatok fontosak az értelem és az egész személyiség további fejlődése számára, és születésünktől kezdve képesek vagyunk a tanulásra. De miért nem tudunk felidézni semmit abból, ami akkor történt?
A gyerekeknek az első életévükben még nincs én-tudatuk, ezért nem emlékszünk semmire életünk első éveiből. Két éves korig a hippocampus, vagyis agyunknak az a része, amely tapasztalatokat és információkat tárol, még nem elég fejlett a helyes működéshez, és ezért a csecsemőnek még nincs epizodikus emlékezete. Ennek ellenére a kicsik rengeteg benyomást és információt fogadnak be a külvilágból, és rövid idő alatt hihetetlenül sokat képesek tanulni. Ezek a fejlődési és tanulási sikerek képezik az egész további életük alapját. Az első tapasztalatok nem tűnnek el nyomtalanul, még ha tudatosan nem is tudunk visszaemlékezni rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése