Ha elfáradunk vagy unatkozunk, önkéntelenül ásítozni kezdünk. Ez egy egészséges jelenség: ásítás közben megnyúlik, majd elernyed az állkapocs izomzata, a szívverés lelassul, és vér áramlik az agyba. Akkor is ránk ragad az ásítás, amikor olvasunk vagy hallunk róla, vagy ha gondolunk rá. Minden második ember így van ezzel. Egyeseknél azonnal, mások csak öt perc múlva kezdenek ásítozni.
Társadalmi rendeltetés
Az állatoknál az ásításnak társadalmi rendeltetése van: jelzésértékű, a csoport viselkedését szabályozza. Ha valamelyik állat ásít, ez azt jelenti a többi számára, hogy aludni kell. A kutatók feltételezése szerint ezért ragályos az ásítás.
Tények az ásításról
Az ásítás egy reflex, azaz egy bizonyos inger hatására adott válasz. Hogy mi ez az inger, és miért ásítunk, erre még senki sem jött rá. Régóta tudjuk, hogy az ásítás a vér oxigénhiányos állapotának tünete, például fáradtság esetén. A nagy levegővétel hatására az agy vérellátása valóban javul, se amerikai kutatók nemrég megállapították, hogy ehhez nem kell feltétlenül ásítani. A magas széndioxid koncentrációjú levegőt belélegző kísérleti személyek többször vettek levegőt, se nem ásítottak többet, mint azok, akik oxigént kaptak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése