A lacikonyha a szabadban vagy sátorban működő kifőzde. Piacokon gyakran előfordul, kínálatában olcsó, ízletes ételek szerepelnek, pl. kolbász, hurka, virsli kenyérrel, zsemlével, mustárral, savanyúsággal, lángos, palacsinta, üdítő, forralt bor.
Az első lacikonyhákat a 15. században létesítették, amikor a gyámoltalan II. (Dobzse) Ulászló László király elszegényedett, és az utcai kifőzdékből szállították az udvarba az ételt. Egy másik történet szerint a június 27-i László naptól kezdve a falusi emberek a szabadban, a nyárikonyhában főztek, és innen kapta a "lacikonyha" a nevét.
Dobzse László
Forrás: Móra Ferenc: Mondák és mesék >>„Sose volt még olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint ez az istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten sóhajtott fel:
- Hej, urak, nehéz nekem ez a korona!
- Ne hordozd, ha nehéz - nevettek a magyar főurak.
- Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem törődött többet se koronával, se országgal. Azt tartotta, hogy csak szundikálásra való a trónus, s akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit mondott rá: dobzse, dobzse! Ez pedig nem jelent magyarul egyebet, mint azt, hogy: jól van, jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh emberre ez a név, a magyar nép azon emlegeti örökétig.
Zsarolta az országot mindenki, aki hozzáfért, az ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta is ő. Csak őt ne bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság nem kapott zsoldot, a török egyik várat a másik után szedegette el.
- Dobzse, dobzse - bólintgatott mindezekre a fölséges úr.”
Fotó: Pixelio.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése