A meleg, párás vidékeken mi közép-európaiak nehezen alkalmazkodunk az éghajlathoz. Alighogy megérkezünk, máris folyik rólunk a verejték.
A verejtékezés a testhőmérséklet csökkenését szolgálja, a sós többletfolyadék kiválasztódására nem feltétlenül van szükség. Az izzadtság nagy része lecsöpög, és nem párolog el. Aggodalomra azonban semmi ok: testünk egy idő múlva hozzászokik az új klímához. Körülbelül három hét múlva akklimatizálódik, és ezután kevesebb verejték termelődik.
Valóban szokás kérdése az izzadás?
Bizonyos mértékben az izzadás is megszokás dolga. A verektékmirigyek hozzászoknak, hogy ugyanannyi folyadékot termeljenek, amennyi elpárolog. A szervezet ugyanis takarékosan működik: az el nem párolgó, lecsöpögő izzadtság fölösleges vízveszteséget jelent, amit el kell kerülni. A megszokással együttjáró izzadás kevesebb sót tartalmaz. A test a sóval is takarékoskodik. A verejtékmirigyek rendszeres szaunázással edzhetők.
Az edzett emberek többet izzadnak?
A sporttevékenységhez is hozzászokik a szervezet, ha megváltoztatja a hűtőrendszerét. A sportolók hatékonyan izzadnak: hamarabb kezdenek el izzadni, és többet izzadnak, és kevesebb sót vesztíenek, mint azok, akik nem sportolnak. A test hőmérséklete az izzadással lassabban emelkedik, így védekezik a túlhevülés ellen.
Miért kellemetlen szagú a verejték?
A verejték önmagában szagtalan. Csak ha baktériumokkal keveredik és megindul a bomlása, akkor lesz szagos. A bűzösség mértéke a baktérium fajtájától függ: a savanyú testszagot a mikrokokkusz okozza, amely minden egészséges ember szervezetében, különösen a nőkében, nagy mennyiségben fordul elő. A szúrós szag inkább a férfiakra jellemző, és az úgynevezett lipofiliumok számától függ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése