A kutatók már régóta sejtették, hogy a testben bizonyos hírvivő anyagok információkat közvetítenek. A hormonok felfedezésére azonban még sokáig várni kellett.
Két angol fiziológus, Ernest Henry Starling és William Maddock Bayliss 1902-ben jelentős lépést tett a hormonkutatásban, amikor bebizonyították, hogy a hasnyálmirigy a hozzá vezető idegek nélkül is működik. Ezt azzal magyarázták, hogy amikor a gyomortartalom a bélbe kerül, emésztőanyagot választ ki. A két angol tudós 1905-ben használta elsőként a hormonok kifejezést, ezzel a szóval nevezték meg azokat az anyagokat, amelyek bizonyos mirigyek váladékaként a vérbe jutnak és aktivitásra serkentenek más szerveket. Az első hormon, amelynek a szerkezetét elemezték, az adrenalin volt. 1901-ben egy japán-amerikai kémikus, Jokichi Takamine (1854–1922) a mellékveséből izolálta.
Mik azok a hormonok?
Nélkülük az emberi szervezetben semmi sem működne, ugyanis a hormonok közvetítik az információkat a sejtek és a szervek között. A szervezet állítja elő ezeket az anyagokat, és a véráramon keresztül jutnak el a különböző szervekhez, ahol a hatásukat kifejtik. Azokat a hormonokat, amelyek nem speciális mirigyekben, hanem közvetlenül a szövetekben temelődnek, szöveti hormonoknak nevezzük. Hormontermelő mirigy például a hipotalamusz, a hipofízis, az ivarmirigyek, a vese, a pajzsmirigy, a máj, a mellékvese, a gyomor- és béltraktus, a zsírszövet, a hasnyálmirigy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése