Elsősorban akkor alszunk el, ha az álom és az ébrenlét ritmusa ránk parancsol. Könnyebben alszunk el, ha kialvatlanok vagyunk, nem mozoghatunk, melegünk van vagy unatkozunk. Az éber figyelmet a változatosság táplálja – ingerszegény környezetben elálmosodunk.
A kialvatlan szervezet utólag szükségképpen több és mélyebb alvással kárpótolja magát. A szervezet szövetei állandóan bomlanak és újulnak, de ébrenlétkor viszonylag erősebb a bomlás, alváskor pedig a megújulás. Akit természetellenesen sokáig ébren tartanak, akaratereje végső megfeszítésével egy ideig még végzi, amit megkövetelnek tőle, de fokozatosan gyengül a teljesítménye, egyre többször hibázik, míg végül magától összerogy és elalszik. Miután az ember kialudta magát, teste és agya visszanyeri erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése