Születés előtt a magzat tüdeje nincs összeesett állapotban, fel van fújódva mintegy kétötödére, egy sajátos anyagnak köszönhetően, melyet a szervezete termel. Ez az anyag segíti a csecsemőt abban, hogy leküzdje a tüdeje léghólyagocskáiban keletkező felületi feszültséget akkor, amikor a tüdejébe az első levegővételkor levegő kerül a folyadék helyébe. A magzat már néhány héttel a világrajövetele előtt apró légzőmozgásokat végez, és ezeknek a gyakorló légvételeknek hatásaként a felesleges folyadék kiáramlik a tüdejéből.
Születéskor a csecsemő rekeszizma működésre kényszerül, megtörténik az első igazi levegővétel, és ezt általában hangos és erőteljes sírás kíséri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése